Azt hittem vége mindennek, amikor ez év január elején Sebészdoki a leleteim alapján közölte, rossz indulatú daganatom van. Kész vége lehúzhatom a redőnyt, minden egy nagy szar lesz innentől kezdve. A fura igazból az, hogy csak amíg haza értem, addig voltam teljesen megzuhanva aztán megráztam magam…

Eddigi életem során egyetlen egyszer voltam kórházban, de az jó egy hónapig tartott. 4 évesen és akkor se műtét miatt. Az egészből mindösszesen csak annyira emlékszem, hogy a nagyszülőktől kaptam egy sárga, nyuszis ollót, ami a 80-as éves végén baromira menő volt ám, volt egy Olivér nevű bűn rossz…

  KEMOTERÁPIA!!! Mi jut eszébe az embernek először róla? Hamuszürke bőrű, csont sovány, kopasz, gyógyíthatatlan  emberek, akik önmaguk árnyékai és napjaik meg vannak számlálva. Gondoltam én ezt anno...és a valóságtól nincs is olyan távol, de azért közel sem. Megmondom őszintén, amikor a doki…