2017. augusztus közepe volt, szuper idő és én épp készülődtem elmenni otthonról. Pontosan előttem van a kép, mikor álltam a hálószobában és testápolóztam magam zuhanyzás után. Aztán hirtelen megakadt a kezem egy kemény csomón a mellemen. Ajj jajj! Gyors ellenőrzés mindkét oldalt és igen határozottan más volt a tapintása egyik oldalt. Nem, nem hiszem hogy ez AZ lenne! Miért is lenne? Fiatal vagyok, hetente négyszer járok edzőterembe, emellett tavasztól őszig minden hétvégén futok, egészségesen táplálkozom...és különben is!!! Neeem, nem...nyilván nem AZ! Baromság, amúgy meg "megvan"! Ilyenkor mindig megduzzadnak, ez köztudott. Szóval semmi gond, nyomás a barátokhoz, vagy randizni! (erre bezzeg már nem emlékszem, hogy épp hova készültem) :)

Teltek múltak a napok, hetek és teljesen kiment a fejemből ez a kis apróság. Aztán egyik este arra ébredek, hogy nagyon fáj a jobb mellem. Ettől kezdve, nem csak nem tudtam többet hason aludni, mert egyből nyomtam a súlyommal, de kezdtem komolyabbnak gondolni  a dolgot. Szóval Gugli a barátod, néhány kattintás és máris felállítottam magamnak a tökéletes diagnózist.  Hohóóó kérem, nincs itt semmi vész, nincs itt semmi baj, mert ha fáj az jót jelent és nem rosszindulatú daganatot! Márpedig nekem egyre jobban fájt, szúrt. Hállelúja megmenekültem! Téma lezárva, mehetek Londonba a barátnőmhöz. Utazásom előtt pár nappal azonban, két barátom is elújságolta, hogy rokona illetve barátja meghalt. Rákban! ...és az egyik ráadásul fél év leforgása alatt. Ekkor döbbentem rá, hogy ezt nem kellene félvállról venni és ki kellene deríteni, mi is "lakozik" bennem.

Londonból való visszatérésemet követően azonnal elmentem a háziorvoshoz és beutalót kértem mammográfiára. Kaptam is, de ultrahangra, időpontot pedig három héttel későbbre,  2017. október 31-re. Először elvégezték a  vékony tűs biopsziát, ami által kiszívták a csomóból a sejteket, aztán következett az UHT, ami nem mutatott ki semmit, vagyis kimutatott valamit, amit úgy határozott meg az orvos, hogy látja miről beszélek de "minden kétséget kizáróan nem lehet azt mondani, hogy nem rossz indulatú". Irány egy szobával arrébb mammográfiára. Na amit ott átéltem...én elég jól bírom a fájdalmat de amit ott műveltek vele… mintha szándékosan az lett volna a cél, hogy megnyomorítsanak. Az asszisztens össze vissza nyomta húzta rakta a két lap közé  a mellemet, na gondoltam, ha eddig csak időközönként éreztem fájdalmat a mellemben, mostantól aztán folyamatosan fog. A nagy szenvedéseknek persze semmi értelme nem volt, mert olyan béna helyen van a csomó, hogy nem lehetett rendesen képet alkotni róla. A biopszia leleteire egy hét múlva kellett visszamenni, amire még mindig ugyan azt mondták, amit az UHT-n, "minden kétséget kizáróan nem lehet azt mondani, hogy nem rosszindulatú". Szóval elküldtek MR-re ami ismét 3 hét várakozást jelentett. Ezt pedig megelőzte a vesefunkció működést vizsgáló vérvétel, amit az MR vizsgálathoz szükséges elvégezni. Az MR eredményre újabb egy hetet kellett várni  (már 2017. december közepén járunk) A recepciónál egy nővér odaadta a leletet, aztán mehettem isten hírével. Szuper, tök jó, oké hogy "déer" van a nevem előtt, oké, hogy tanítottak jogon két féléven keresztül latint, na de hogy ez nekem inkább kínaiul volt azt is biztos. Oké, akkor elhatároztam hogy megkérem egy barátomat, akinek vannak kapcsolatai a "kékgolyóban", hogy legyen olyan jó és intézzen nekem egy időpontot egy orvossal aki lefordítja nekem, hogy mi is áll a papíron.  Mindamellett azt is elhatároztam, hogy ha ez sikerül, akkor nem fogok visszajönni ide, ahol az eddigi vizsgálatokat csinálták, mert nem volt szimpatikus a doktornő. Barátom karácsony utánra tudott időpontot intézni, aminek egy kicsit örültem, mert  így még mindig ott volt a remény, hogy az egész nem nagy ügy és jól kijövök belőle.

2018. január 9-én megjelentem a sebésznél. Majdnem 5 hónap telt el mióta először észrevettem a csomót. Utólag belegondolva rengeteg idő telt el részben a saját gyávaságom miatt, részben az egészségügy leterheltsége miatt. Időközben megjelent egy másik kisebb csomó ugyanazon a mellemen. Én,  aki eddig csak a kötelező éves orvosi vizsgálatokra járt vagy max. akkor ha betegszabis papírt  kellett szerezni a házidokitól, most szembesült azzal, hogy itt RENGETEGET kell várni. Én még ennyit sose vártam sehol. 80 (!) ember volt előttem csak a regisztrációnál. Aztán fent is a dokinál még kitudja mennyien. Ez az idő pedig csak arra jó, hogy a váróban akaratlanul is belehallgass mások beszélgetésébe és beparázz arra gondolva, hogy vajon rád is ehhez és hasonló borzalmak várnak? Mire bekerültem teljesen magam alatt voltam, pedig én aztán annak a híve vagyok, hogy elég akkor aggódni, amikor tuti a baj.  (mint ahogy látni, nem is aggódtam túl a dolgot egészen 5 hónapig). A doki szimpi volt, bizalmat ébresztő, helyes 50 körüli fickó. Néhány rutin kérdést követően megvizsgált és közölte, hogy ő még talált a jobb hónaljamban is valamit, méghozzá  valószínű, hogy a nyirokcsomók is begyulladhattak. Aztán megnézte az eddigi leleteimet. Majd jött a fekete leves...Ez a kép is örökre belém vésődött. Ahogy ott ültem és kijelenti ez bizony rosszindulatú daganat. Aha...mire én naivan, akkor ez pontosan mit is jelent? És innentől kezdve csak három szót hallottam meg.1. Kemoterápia…DURR! 2. Emlőeltávolító műtét...DURR! 3. Sugárkezelés...DURR! Mi vaaaaan? Én igazából nem is tudom, utána mi történt, mit mondott, csak arra eszméltem, mikor átsietett a másik szobába egy másik beteghez és az asszisztense egy 5 méter hosszú papírtörlőt a kezembe nyomott, hogy letöröljem a könnyeimet.

Jah, de mégis emlékszem még valamire, közepesen agresszív! Közepesen agresszív a rákocskám! Azt mondtam már, hogy a másik rossz tulajdonságom a halogatás?