Sziasztok!
Kicsit eltűntem, mert másfél hónapig minden nap mennem kellett sugárkezelésre, összesen 28 alkalmommal, ami kicsit soknak hangzik, de ha azt nézzük, hogy kb. olyan 25-től felfelé szokták meghatározni a darabszámot akkor már nem is olyan vészes ugye? ;) Ahhoz viszont éppen elég, hogy az ember beleunjon abba, hogy munka után minden egyes hétköznap a kórházban várakozzon.
Egyébként nem tudom miért de én ettől a sugátról tartottam a legjobban. Az ember sajnos a kórházban történő várakozás közben akarva, akaratlanul hallja a többi betegtől a rémesebbnél rémesebb sztorikat (halleluja a fülhallgató feltalálójának!) és rosszabb esetben olyan öreg nénikét fog ki maga mellett, akinek szófosása van és tolja az arcodba, hogy neki a melle kőszikla lett a sugártól, a szomszéd asszonyának meg megégett a nyelőcsöve stb. WTF! Na de ha ilyeneket és ehhez hasonlókat hall százával az ember, egy idő után megtanulja, kikapcsolni az agyát, és közben azt mantrázni, hogy "Velem ez nem fog megtörténni. Minden ember máshogy reagál! Én erős vagyok! Az én orvosaim a legszuperebbek!" etc.
Na és milyen is volt valójában? Egyáltalán nem gázos a dolog. Semmit nem érezni a kezelés közben, ami kb 5 perces...és utána se. Semmi rosszullét, semmi gyengeség. Csak az első héten voltam kicsit fáradt. Sőt a sebész és a Sugárdoki is mondta, hogy lehet tornázni, futni csak felső testre ne nagyon. Jut eszembe futás...
Életemben először részt vettem egy futóversenyen. Az egyik kezelés alkalmával ugyanis az asszisztens lányok, akik hozzá teszem feljethetetlenül aranyosak voltak végig a kezelés alatt, meginvitáltak a 33. Spar Budapest Maraton keretében megrendezésre kerülő 4x2 km váltófutásra. Hiába futottam korábban, nekem ez a verseny zős dolog valahogy kimaradt eddig...Mindez a Megyünk Tovább Előre Alapítvány támogatásával sikerült, akiknek ezúton is köszönöm, Fergeteges élmény volt már maga az a hatalmas felbojdulás, ami a versenyt övezte. Rengeteg jó kedvű ember a pár évesektől kezdve a nagypapa korúakig, fogyatékkal élők vagy profi sportolók, teljesen mindegy volt, csak azt lehetett érezni, hogy mindenki jókedvű, reményekkel teli. Kicsit patetikusan hangzik de éreztem a szeretetet magam körül! Nagyon jó volt új embereket megismerni. Köszönöm Heninek és Vivinek a két csodálatos asszisztensnek, akik meghivtak a versenynek, Ladányi doktornőnek, hogy olyan jót dumcsiztunk futás közben, és az én kedves barátomnak Bazsinak hogy eljött velem és, még hulla másnaposan is lefutotta velem a távot. :)
De csak hogy írjak valami rosszat is mielőtt mindenki azt gondolná mekkora buli ez a rák. Azért kialakult nálam is a sugár leggyakoribb mellékhatása. Az a bizonyos bőrpír. Mint eddig mindent ezt is elég jól bírtam. Félidőben kezdett bepirosodni, de reggelre elmúlt. Aztán már folyton piros volt a bőröm, kicsit olyan mint aki megsült a napon, de ezt sem volt aggasztó. Annak ellenére viszont, hogy kentem Neogranormonnnal és Aloe Firsttel, aztán már Bepanthennel, amit egyébként a dokik javasoltak, kicsit megégett a bőröm egy két helyen. Kiváltképp az egyik sebhelyem fáj :( Négy napja viszont a Radiocare krémet használom és ezzel mintha kezdenének elmúlni a fájdalmak és már nem annyira érzékeny a bőrőm. Jó lenne ha ez segítene, mert ha ilyen marad a bőröm nem lenne vmi esztétikus. Idő...idő...idő...
Na jó most elköszönök. Legközelebb arról írok, hogy miképpen állok az edzés újrakezdésével - mondhatni most még elég gyatrán, mert hiába van meg az akarat és az elhatározás, elég ellustultam ezalatt a 10 hónap alatt, mióta nem csinálok semmit. De ez hamarosan változni fog! ...és igen most nem Titeket, hanem magamat akarom meggyőzni erről! :)
puszi...ölelés...
